Én nem emlékszem rá, hogy megszülettem
És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok
Nem tudom, mi az, amivé lettem
Abból, ami többé már nem vagyok

Eldobom kincseim, nélkülük könnyen
Megsejtem talán, hogy az igazság
Szétgurult már rég százezer gyöngyben
Mikor elsöpörték a legszebb mandalát

Amit önmagáról mintázott az isten
Hogy megmutassa, mennyire egyszerű
Elénekelni azt, ami máshol nincsen
Ami törékeny bár, de örök életű

Ref.:
A világ leggyönyörűbb dalát
A világ leggyönyörűbb dalát
Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld

Részeg őrjöngés fenn a színpadon
Száguldás végtelen utakon
Semmittevés egy könnyű, szép napon
És a fájdalom, ami miért van, nem tudom

Ne próbálkozz azzal, hogy visszatarts
Egy új esélytől, hogy ugyanúgy szúrjam el
Ha nem elég hangos már az a visszataps
Amitől, mint a madarak, szállok el

Hogy megkeressem azt, ami elveszett
Néhány hangot belőle ismerek
Te is tudsz egy párat, meglehet
És együtt majd eléneklem veled